I. Évad - 10.Fejezet

Elegem lett. Elegem lett abból, hogy semmit sem tudhatok, miközben mindennek én állok a középpontjában. Eddig nem érdekelt ennyire az igazság, de most, hogy anyám is benne van, furdalja az oldalamat.

Mély levegőt vettem, mert nem akartam, hogy még egy könnycsepp lekússzon az arcomon. Azt meg végképp nem akartam, hogy gyengének mutatkozzak előtte.

Nagyot nyelt, mintha egy gombóc keletkezett volna a torkában, amit így akart legyűrni. Oldalra nézett, miközben állkapcsa megfeszült és a tavaszi szél a hajába túrt. A mögötte lévő elmegyógyintézet miatt horror filmbe illő pillanatnak tűnt. Végül rám pillantott, de tekintete üressé, sőt dühössé vált.

- Szállj be az autóba. - mondta, majd előhúzta egyik kezét a zsebéből és a homlokát kezdte masszírozni.

Ennyi? Kijelentem, hogy tudni akarom az igazságot és így kerüli el a témát? Na azt már nem.

- Nem fogok beszállni az autóba, amíg el nem mondod, hogy mi folyik itt. - ráztam meg a fejem tiltakozásképpen.

Idegesen fújtatott, miközben kezét leemelte a homlokáról.

- Szállj már be abba a kurva autóba! - kiáltotta el magát, miközben az autóra mutatott.

Be kell vallanom, hogy egy kicsit megijedtem. Sosem láttam ilyennek Justint. Mármint, láttam már idegesnek, de előttem még sosem adta ki magából a benne felgyűlt düht. Hangja mélyre hatolt bennem, de úgy éreztem, hogy ezt nem teheti velem. Igenis járt neki a visszavágó.

- Mégis mi a franc bajod van? - emeltem fel én is a hangomat, majd artikulálni kezdtem. - Te raboltál el a testvéremtől, te tetováltattad rám ezt a szart, te tettél ki mindenféle veszélynek és még te vagy felháborodva, hogy ezek után nem szállok be a kocsidba? Tudni akarom, hogy mibe kevertél bele te barom! - ömlöttek belőlem a szavak, ő pedig szótlanul figyelt engem, de látszott rajta, hogy minden egyes mondatomnál egyre mérgesebb lett. - Kíváncsi vagyok, hogy az apád milyen büszke lehet a pici fiára!

Nem várta meg míg befejezem, csak cselekedett: Hatalmas keze az arcomon csattant. Erős lökésétől fejem még oldalra is fordult. Pofon vágott. Az arcom jobb fele égett és a fájdalomtól lüktetett, miközben kezének nyoma szépen lassan kezdett kirajzolódni a bőrömön.

Könnyes szemmel rápillantottam, de egyáltalán nem hatotta meg. Ugyanolyan fapofával bámult rám, egy cseppnyi megbánást sem mutatott. Érzéketlen seggfej!

- Rohadj meg Bieber! - köptem neki oda a szavakat, majd ott hagytam.

█ █ █ 

Pár órányi buszozást követően visszataláltam Donnáék házához. Nem tudtam, hogy mire számítsak, hogyha meglátnak. Vajon Justin elmondta neki, hogy mi történt?

A bejáróra pillantottam, de ott csak Kayn és Migos autója állt. Akkor Bieber hol lehet?

Lassan sétáltam fel a verandára, majd kezemet a bejárati ajtó kilincsére helyeztem. Nagyot sóhajtottam, mikor benyitottam a házba. Hiába cselekedtem halkan, jelenlétemre mindenki felfigyelt és kíváncsi pillantásokat vetettek rám. Körbenéztem a kis társaságon. Mindenki a megszokott helyén ült a nappaliban, egyedül Bieber fotelje volt üres. Akkor nincs itt.

Egy percre elgondolkoztam. Az itt szó helyett leginkább az itthon szót használtam volna, de nem tettem. Elvégre ez a ház nem az én otthonom. Az én otthonom Matt és Deborah háza. Oda tartozom, és nem pedig ide.

- Justint hol hagytad? - törte meg a csendet Donna.

Barátságos pillantást vetett rám, de kérdése még így is zavart.

- Kit érdekel. - vontam vállat, majd elindultam a konyha felé, hogy eloltsam a szomjamat.

A hűtőből elővettem egy üveg ásványvizet, majd se szó, se beszéd meghúztam az üveget. A nappaliból halk suttogás hallatszott, de nem értettem belőle semmit. Biztosan érdekelte őket, hogy hol van Justin, és hogy miért nem jött vissza velem.

- Történt valami? - jelent meg mögöttem Migos, majd ölbe tett karokkal nekidőlt az asztalnak.

Visszacsavartam a kupakot az üvegre, amit később visszahelyeztem a hűtőbe. Végül a hűtő ajtaját egy kissé idegesen csaptam be.

- Nem akarok róla beszélni. - jelentettem ki, majd elindultam a lépcső felé, de megállított.

- Nem tudom, hogy mi történt köztetek, de kérlek értsd meg, hogy Justinnak is nehéz. Képzeld magad a helyébe.

- Mégis hogyan képzeljem magam a helyébe, mikor azt se tudom, hogy mibe csöppentem? - kérdeztem ingerülten.

- Okos lány vagy te, Miriam. - mondta. - De nem mondhatok semmit.

- Miért? Mert Bieber megölne? - feleltem meggondolatlanul. - Elárulhatok neked valamit? Ha Justin megölné az egyik legjobb barátját, mélyebbre már nem is süllyedhetne. - néztem mélyen Migos szempárjába. - Szóval ki vele, mi az igazság?

Migos összeszorította a száját és megrázta a fejét.

- Erről ennyit. - pillantottam rá lenézően, majd ismét megfordultam és felbaktattam a lépcsőn.

A szobába lépve azonnal az ágy felé indultam meg. Párnáimat egy kissé feltúrtam, majd rájuk ültem és nekidőltem a falnak. Pár perccel később Donna jött be hozzám. Barátságosan mosolyogva megpaskoltam magam mellett a helyett. Értette a célzást és a szó szoros értelmében levágódott mellém.

- Hallottam mindent. - kezdett bele.

- Mindent? - kérdeztem vissza.

- Mindent. - nézett rám. - Tehát, mi is történt veletek?

Nagyot fújtattam.

- Justin elvitt az anyámhoz. Bent elmondtam az anyámnak mindent, aki csak Justin nevét vette ki a mondókámból, utána feltűnt neki a tetoválásom. Hirtelen pánikroham tört rá és el kellett hagynom a szobáját. Mikor meglátta Justint a folyosón, azt üvöltötte neki, hogy "Takarodj a lányom közeléből!". - vettem egy mély lélegzetet. - Az udvaron megkérdeztem Justintól, hogy mi folyik itt, de nem mondott semmit. Veszekedtünk, majd pofon vágott.

- Pofon vágott? - lepődött meg az előbbi mondatomon. - Az apját szidtad, vagy mi?

- I-igen. - ismertem be, majd Donnára pillantottam.

- Akkor mégsem várhatunk tovább. - felelte és hatalmasat sóhajtott, mintha egy szörny legyőzésére készülne. - Elmondok neked pár dolgot Justinról, a szüleiről, rólad és a te szüleidről.

Egy pillanatra csend állt be közénk, mintha csak hatásszünetet tartott volna. Bár sikerült neki, mert engem eléggé felcsigázott.

- Justin apja a helyi maffia feje volt, az apád pedig ugye rendőr, így érthető volt a köztük fellépő ellentét. Sosem tudhattad, de mikor anyukád betegségének még nem voltak komolyabb jelei, még ő is Justin apjának, Jeremynek dolgozott. Elvégre anyukád ügyvéd volt, Jeremynek pedig szüksége volt egy befolyásos ügyvédre, így jött a képbe ő, mivel apád pedig rendőr volt. Ezzel anyukád mindig tudta fedezni Jeremyt és a bandát. Aztán eljött az utolsó nap. - állt meg. - Jeremy a kikötőben várta az Európából szállított drogot és a pénzt, de azzal nem számolt, hogy az apád és pár embere bekerítették. Végül egymás keze által haltak meg. Anyukád ezután tudta, hogy Jeremy fia, Justin bosszúból vissza akarta kapni az apja vagyonát, de ezt apádnak sikerült elkoboznia és elrejtenie. Justin agya végül annyira elborult, hogy rengeteg gyilkosság árán ő lett a maffia vezére, és megkapta a Joker jelzőt. - ismét meg állt. - Sajnálom többet nem mondhatok.

Leesett az állam. A történet egyszerűen... wow. Szóval ez történt valójában? Anyám hazudott nekünk, most meg meg akar védeni? Rengeteg gondolat hasított belém, de egyrészről mégis megnyugodtam. Másrészről viszont zavart. Tehát Justin csak a vagyont akarja, amiről én eddig nem is tudtam?

Sziasztok!

Hosszú késés után jött meg a 10. rész, amit sajnálok, de be kell vallanom, egy játék függője lettem (lol). Nem szerettem volna hosszan leírni a dolgokat a részben, azt akartam, hogy lényegre térő legyen. A blog pedig vészesen közeleg az utolsó rész felé, mivel már a nyáron be szeretném fejezni. Szeretném leszögezni, hogy ez eleinte egy szerelmes történetnek indult, de egy csomó változtatás után kivettem belőle.

Utolsó gondolat/kérdés: Ha a Jokernek vége lesz, szeretnétek tőlem olvasni egy történetet, amelyben már a szerelem az egyik főszereplő?