I. Évad - 3.Fejezet

,, Halkan és egészen lassan lépkedtem a kihalt, sötét kosárlabdapályán. Fényei ugyan megvilágították az utat, de magát a pályát nem.

Hideg volt. Nem tudom, hogy miért kevergek itt az éjszakában egy szál pólóban. A hűvös szél hirtelen érte el a már rég kihűlt bőrömet, ezért remegve húztam össze magamat. Ha ez így megy tovább meg fogok fázni. Az pedig borzalmas lenne.

A közeli deszkás park fái közül bagoly huhogása hallatszott. Tekintetemet a hang irányába fordítottam. Mikor anyu elmezavarának az első jele kijött rajta, mindig érdekes dolgokat mesélt nekem. Köztük volt a bagoly is. Bölcs állat és hangjának az éjszakban különös szerepe volt: anyám szerint, ha valahol egy bagoly huhogott, az azt jelentette, hogy meg fog halni valaki. Sosem hittem ezekben a meséiben, de mikor kíváncsiságból az internetet bújtam rákerestem a bagolyra is. És lám, anyámnak igaza volt.

Magamban viszont reméltem, hogy senki sem fog meghalni. Legalábbis ne az én közelemben.

Fülemet egy újabb hang csapta meg. Mintha valaki a kisebb kavicsokra lépett volna a pályán. Tehát nem vagyok egyedül. Vagy csak a képzeletem szórakozik velem a sok megnézett horrorfilm miatt?

Nem, ez túlságosan is valódi volt.

Kerestem a zaj forrását, de sehol sem láttam senkit. Össze-vissza forgolódtam, míg egy újabb lépés hangját véltem felfedezni. És akkor megpillantottam.

Egy zömök férfi állt az egyik lámpa fénye alatt. Mivel a fény nem jó szögben világította meg, ezért csak a fekete alakját láttam. Az viszont biztos, hogy kapucni van a fején. Egy egészen laza terpeszben állt és engem bámult.

- Ki maga? - kiáltottam, mire kérdésem visszaverődött a falakról és visszhangzott az éjszakában.

Nem válaszolt. Továbbra is csak egy helyben állt és egy hörgést adott ki magából. Mint akinek kapar a torka. Kezéből ekkor kivillant egy kés, mintha egy bicskát ugrasztott volna ki a pulóver ujjából. Ijesztő látványt nyújtott.

Nem tudtam mi tévő legyek. Ha elfutok utánam jön, sőt, lehet hogy nem is egyedül van. Futni viszont alapból se tudnék, mivel lábaim a földbe gyökereztek. Féltem tőle és emiatt nem bírtam mozdulni. A hideg futkosott a hátamon, mikor belegondoltam, hogy mit is tudna velem csinálni.

Lehet, hogy nem is akar megölni, csak megfenyegetni. Vagy csak rám ijeszteni. Sokféle horrorisztikus dolog jutott eszembe, de ő még mindig nem mozdult. 

Hátulról két erős kar vett körbe, de nem erőszakosan, sőt, egy pulóvert terített rám. A melegség járt át, mikor már nem éreztem a jéghideg szelet. Megfordultam, hogy segítőm szemébe nézhessek, de napszemüveg takarta. Az éjszakában napszemüveg, komolyan?

Amíg arcvonásait bámultam az ismerős srác jobb kezével megfogta a csuklómat, míg bal karját kinyújtotta. Nem tudtam mire készült, de mikor meghallottam a puffanást, majd a kést fogó ember fuldoklását minden leesett. A bagoly. - súgta a belső énem.

Mégsem féltem a fiútól.

Kezeim ösztönösen indultak el a szemüvege felé, és hagyta, hogy levegyem róla. Elképedten néztem bele a barna szempárba. Megnyalta az ajkait, majd szóra nyitotta a száját:

- Sokan akarnak neked ártani, Miriam. - mondta egészen halkan. - De a Jokernek nagyobb szüksége van rád.

Elmerengtem szavain. Mire észbe kaphattam volna Ő már eltűnt, de meleg pulóvere még mindig rajtam lógott.

- A Joker... - sóhajtottam. ''

- Hé! - hallottam meg Matt hangját. - Halló, Miriam! - lökdösött.

- Mi az? - nyitottam ki a szemeimet és megpillantottam a bátyámat.

- Ki az a Joker? - kérdezte vigyorogva.

Lebuktam volna?

- Nem tudom. - sóhajtottam, letagadva az igazságot.

- Pedig álmodban csak az ő nevét hajtogattad. - mosolygott rám.

Ez csak egy álom volt?

- Elfogsz késni a suliból. - mondta, majd felállt az ágyam mellől és elhagyta a szobámat.

Körbenéztem a szobámban, miközben felültem az ágyamban. Furcsa érzés kerített hatalmába. Nem, kizárt, hogy ez álom lett volna. Túlságosan valósnak tartottam. Viszont jelenlegi helyzetem rácáfol az egészre. Tisztán emlékszem, hogy az este találkoztam Justinnal, majd épségben haza értem és Deborahval pizzáztam.

Akkor csak egy álom volt.

Megkönnyebbülve másztam ki az ágyamból. Beletúrtam a hajamba, majd elgondolkoztam azon, hogy muszáj mennem-e iskolába. Semmi kedvem nem volt bemenni a sok ütődött közé. Fáradt vagyok a tegnapi séta miatt, mivel nem tudtam sokat aludni. Egy, ez az álom is betett nekem, kettő, a találkozásom Justinnal... Ha belegondolok kiborsózok és a hideg futkározik a hátamon. Viszont Matt nem engedné meg, hogy itthon maradjak, szóval ez veszett ügy.

Ezekkel a negatív gondolatokkal öltöztem fel, varázsoltam magamnak egy normális frizurát és raktam rendbe a szobámat. A táskámba még bepakoltam pár előmaradt füzetemet, majd a vállamra dobtam és kisétáltam a szobámból.

Matt teljesen megszokottan ült a kanapén, miközben a kávéját kortyolgatta és a híreket figyelte, míg Deborah készítette a reggelijét.

- Jó lenne, ha esténként nem mászkálnál egyedül. - szólalt meg Matt, majd a szemembe nézett. - Ismét eltűnt pár fiatal a városban.

- Ez ellen úgy sem tudsz tenni semmit. - motyogtam, majd elraktam a kajámat, amit a suliba viszek.

- Dehogynem. - mosolygott rám gúnyosan. - Ma este például velünk leszel, mert Justin meghívott minket vacsorára.

- És nekem miért kéne mennem? - tettem fel a szerintem elég jogos kérdést.

- Mert külön megkért, hogy téged mindenképpen hozzalak. - folytatta.

Mi van?! Ne hogy már Bieber mondja meg, hogy hová menjek! Ráadásul mindezt a bátyámon keresztül kell megtudnom? Nem úgy lett volna fair, hogy mondjuk tegnap este szólt volna? Arra nem számított, hogy esetleg programom lesz?

És ekkor villant fel képzeletben a fejem felett a kis villanykörte.

- Nem érek rá. - mondtam.

- Miért is? - kérdezett vissza.

- Mert... - húztam el egy kicsit a szót. - Ma Blairrel fogok tanulni a holnapi töri dolgozatra, és úgy terveztük, hogy náluk aludnék.

- Tudtommal már pénteken írtál töriből. - vigyorgott győztesen.

- Francba. - sóhajtottam és Matt elnevette magát.

Azért egy próbát megért.

A földön hagyott táskámat ismét a vállamra dobtam, majd egy hangos 'Elmentem!' kiáltás után elhagytam a lakást. Lesétáltam a hosszú lépcsőn és gyalog indultam el a suli felé, mivel Blair ma nem busszal jön, egyedül meg nem akarok buszozni.

A társas ház, ahol mi bérlünk egy lakást, egész jól helyezkedik el a városban. Miami mindig is zsúfolt marad, de a remek kertvárosi része megőrzi a nyugodt hangulatot. A közelben van pár bolt, az iskolám és egy kórház is. Ha meg valami más kellene ott van a belváros, ami szintén könnyen megközelíthető.

Apával régebben rengeteget voltunk a belvárosban. Emlékszem, mindig azt mondtuk anyunak, hogy elmegyünk fagyizni, de ez csak a féligazság volt. Igen, tényleg vettünk fagylaltot, de utána a város szélére mentünk apu kedvenc kocsmájába. Hülyén hangzik, hogy alig 10 évesen kocsmába jártam, ugye? De ez teljesen más hely volt. Apu barátja üzemeltette a kocsmát és mindig rendet tartott. Persze, mint minden ilyen helyen, itt is csak a cigi és az alkohol szagát érezted, de volt egy sarok, ahol tiszta volt a levegő. Ez volt a mi sarkunk. Bill bácsi - apu barátja, aki a kocsmát vezette - mindig megengedte, hogy bemenjek mellé a pult mögé, ezért számomra a hely egy önkiszolgáló volt. De térjünk vissza a sarokra. Bill kíváncsiságból vett egy darts táblát, amit a sarokba helyezett el. Én voltam az első, aki kipróbálta a táblát és meglepően jól dobtam. Miután apu ezt észre is vette, szinte rendszeresen jártunk el dartsozni. Viszont, amióta apu meghalt egyszer sem voltam ott, és még csak nem is dartsoztam azóta.

Állítólag Bill bácsit is megrázta apa halála, és egyre furcsább dolgok vették köbe. Hallottam már azt is, hogy a kocsma egy lepukkant drogtanyává vált pár táncos ribivel, akik egy kis zsebpénzt keresnek a kigyúrt, iszákos izomagyok között.

Pár perccel később megpillantottam az iskola épületét. Velem szemben lévő oldalából kiépítettek egy egy aulát, amit üveggel vettek körbe. Igen, több fal teljesen ablakokból áll, mint valami modern pláza. Hatalmas, szintén üvegből készült ajtaja már nyitva állt a diákok előtt. Az épület többi része pedig hangulatos, vörös téglákból volt felépítve. Mindig is csodálkozva léptem be kapuin.

Hosszú percek elteltével, amik alatt bekeveredtem a  többi tanuló mellett, elfoglaltam a helyemet az osztálytermünkbe, ahol elsőnek irodalom lesz.

A nap kész káosz volt. Kivétel nélkül vért izzasztottak belőlünk minden egyes órán. Vagy dolgozatot írtunk, vagy feleltünk, vagy hallgattuk az unalmas napi beszámolókat, vagy éppen egész órán körmöltük az anyagot. És a tanárok egy cseppet sem kíméltek minket. A nap folyamán Blairtől is jött egy sms, hogy nem érzi túl jól magát, ezért nem jön ma be. Én pedig rendes barátnő módjára megígértem neki, hogy a nap maradék részét vele fogom tölteni és átvesszük az anyagot.

A kis villanykörte pedig ismét felvillant a fejem felett.

Mivel Blair beteg és vele kell lennem, hogy behozza a lemaradást - mégpedig a mai nap miatt ez elég nehéz lesz - nem tudok elmenni Bieber vacsorájára. Zseni vagy, Miriam! - veregettem magam képzeletben vállon.

Az utolsó órán, ami jelenleg osztályfőnöki volt, be kellett segítenünk a menzán, mivel a közeli általános iskola konyháját felújítják. Így hát az eltervezett délutánom is megváltozott. Sajnos az étel-, és italosztogatás után még mosogatni is nekünk kellett, ezért a fejemben kiszámolt idő hosszú órákra húzódott el.

Fáradtan léptem ki az iskolám épületéből, mivel a táskámat itt hagytam. Nagyot sóhajtva vettem észre, hogy már sötétedik. Csodás. Egy-két izzadságcseppet töröltem le a homlokomról, mikor egy duda keltette fel a figyelmemet. Érdeklődve néztem a lehúzódó ablakot, amin Matt és Deborah integetett ki. Habozás nélkül indultam el a kocsi felé, majd bevágódtam a hátsó ülésekre.

- Mi történt, hogy eljöttetek értem? - kezdtem köszönés nélkül, majd a táskámat a mellettem lévő ülésre dobtam.

- Értesített az ofőd, hogy későn megy ma haza tőletek mindenki, és mivel ismerlek, tudom hogy képes lettél volna lelépni Blairhez. - válaszolt Matt. - És mivel Justin külön kihangsúlyozta, hogy téged is hozzalak, nem hagyhatom cserben.

- Milyen fontos lett hirtelen Bieber... - jegyeztem meg halkan és úgy látszik, hogy meg sem hallotta, mert nem reagált rá semmit.

Vagy csak megjátssza, közben pedig vágja a fejeket elől, hogy ne lássam mit művel. Miután Deborah végigsimította Matt karját egy nyugtató mosollyal, biztosan a második feltételezésem az igaz. Szinte már magam előtt látom, ahogy Matt mérgelődve motyog, és visszafojtva szid, hogy mennyire szemtelen vagyok. Ez van.

Hatalmas vigyorral az arcomon dőltem hátra az ülésen, és élveztem, hogy megint én győztem.

Pár perccel később már a lakásunk előtt hajtottunk el.

- Khm... - köszörültem meg a torkom. - Nem kellett volna megállnod, hogy legalább átöltözzek?

- Jó vagy így. Mi sem öltöztünk ki. - válaszolta Matt bunkón.

- Szép vagy így is, Miriam. Justin miatt nem kell eljátszanod a hercegnőt. - szólt bele Deborah.

- De nem is akarok semmit Justintól! - emeltem fel a hangomat.

- Ó, persze... - suttogta Matt, majd bekanyarodott egy utcába.

- Te meg se szólalj! - bokszoltam a vállába, majd karjaimat összefontam a mellkasom alatt és durcásan néztem ki az ablakon.

Az út további része csendben telt, bár egy kis feszültség érezhető volt.

Matt végül leparkolt egy ház feljárójánál.

Nem hittem a szememnek, miután kiszálltam a kocsiból. Nem, nem és nem. Egy fiúnak nem lehet ennyire szép és takaros háza! Az udvar szinte makulátlan volt, mintha egy kertész gondozná ezt a dísznövényekkel teli udvart. A kis járda mellett, ami a kapuhoz vezet, gömb alakúra vágott kis bokrok voltak. Túl szép volt a környezet. A ház maga kétemeletes volt.

A kapu előtt pedig már maga Justin Bieber várt minket. Hatalmas mosollyal lépett a kis csapatunk elé, és egy öleléssel köszöntötte Mattet és Deboraht. Aztán észrevette durcás arcomat és vigyorra húzódott a szája. Végül csak távolról intett nekem, majd beljebb invitált minket.

Elképedve néztem, ahogyan a lámpásokkal kivilágított teraszra visz minket. A zöld pázsiton egy grillsütő állt, ahol egy számomra ismeretlen srác sütögetett. Arca alapján kínai lehetett. Migos pedig kettő, gondolom italokkal dugig pakolt hűtőtáskát cipelt, majd letette őket.

Pár ital után a feszültség viszont mindenkiből eltűnt. Senki sem volt még részeg, csak egy kis indítót gurítottunk magunkba. Telire falatoztuk magunkat a grillezett húsokkal. Én mondjuk grillezett sajtot ettem egy kis salátával, pedig nem is vagyok vega.

A társaság is tökéletes volt. Magam sem hittem volna, hogy jól beilleszkedek majd hozzájuk, mégis rengetegszer nevettem fel velük együtt. A legidiótább poénok és a legszórakoztatóbb történeteket meséltük el egymásnak. Hihetetlen, hogy még Bieber is normális volt.

Úgy kilenc óra felé Deborah kiment a kocsihoz, hogy behozza a kint hagyott pulóverét. Pár perc múlva viszont csak egy vérfagyasztó sikoltás hasított az eddig csendes éjszakába.

Sziasztok!

Egy kis csúszással hoztam meg nektek a 3. részt. Véleményem szerint ez egy pocsék fejezet lett, nem is értem, hogy miért mertem kiadni a kezeim közül. Egyszerűen nem volt ihletem. Cseppet sem vagyok vele megelégedve, bár szerintem csak azért, mert a megszokottnál jóval kevesebb párbeszéd van benne. Most megígérem, hogy a következő rész egy csevegős rész lesz!

Nem akarlak titeket megint a feliratkozással meg a kommenteléssel zaklatni, de például az előző részhez nagyon lassan érkeztek a válaszok és eléggé megijesztett, hogy ennyire nem tetszik a rész. Szóval a kérésem a szokásos:)

További szép napot!