I. Évad - 4.Fejezet

A sikításra mindenki ijedten kapta fel a fejét. Az én bőröm például libabőrös lett, és az égbe hirtelen felcsapó hang szinte a csontomig hatolt.

Matt szó nélkül kelt fel a padról és sétált ki a kocsijához. Kíváncsian nézte mindenki, hogy mégis mit fog tenni, de senki se ment utána. Justin és Kayn - a kínai srác, aki grillezett - egymásra néztek és sutyorogni kezdtek, de sajnos egy szót sem vettem ki a beszédükből. Amíg ők suttogva beszélgettek, én csak előre meredtem a bejáróra, konkrétan a sötétségbe.

Mellettünk a tűz még mindig lobogott, így a kissé hűvös, tavaszi éjszakába hozott egy kis meleget. Tisztára tábor feelingem volt, ahogyan itt ültünk a tűz körül, csak Justin házának a környezete változtatta meg az egészet. Tekintetemet a lobogó lángokra vetettem, és élveztem, ahogyan melegítette az arcomat. Pár percre a késői órák miatt sikerült elbambulnom.

Nagy lett a csend. Deborah és Matt jelenlétével mindenki beszélgetett, most meg senki sem szól egy szót se. Még Justinék is befejezték a suttogást.

Pár perc múlva már nevetés jött a ház elől. Ezek szerint minden rendben. Viszont nem jöttek vissza, csak a kocsi ajtajának csapódását lehetett hallani. Most vagy elmennek és itt hagynak engem, vagy neki álltak hancúrozni. És én az utóbbira tippelek.

Mint láttam, Justin és Kayn is arra gondolt, és puszta vizuális elképzelés alapján is felnevettek. Gyerekesek - Justin és Kayn, sőt még Deborah és Matt is.

Unalmamban egy ritmust kezdtem dobolni az ujjaimmal a padon, és ismét a tüzet bámultam.

- Kértek még sört? - állt fel Kayn.

- Még szép! - válaszolt Justin.

- És te Miriam? - nézett rám.

- Én inkább egy Sommerby-t innék, ha maradt még. - mosolyogtam rá.

- Majd meglátjuk. - viszonozta a mosolyt Kayn, majd felszaladt a teraszra és bement a házba.

Ezek szerint a hűtőtáskákból már kifogytak az italok. Ezen nem csodálkoztam, mivel mikor megérkeztünk is ittunk, ahogyan az evés alatt és után is. De úgy látszik, hogy mindenre felkészültek a házigazdák.

- Hihetetlen, hogy neki álltak a bejárón szexelni. - szólalt meg Justin.

- Ha ennyire akarják, hadd csinálják. Bár ezek után kétlem, hogy én abba a kocsiba beszállok. - válaszoltam, miközben megint sikerült elbambulnom.

- Ha szóltak volna, akkor megmutatom nekik a vendégszobát és itt is aludhattatok volna. - mondta. - Fhúú de lefeküdnék most én is valakivel! - sóhajtotta, miközben hátradőlt.

Szemei pedig végigsiklottak a lábaimon, és megnyalta az ajkát. Nem vesztegetett sok időt a bámulásommal, egyből a szemeimbe nézett. Teljesen váratlanul állt fel, és átült mellém, majd miután kényelembe helyezte magát, a tenyerét a combomra tette. Meleg keze hatására libabőrös lett a jéghideg bőröm.

- Te fázol. - nézett rám.

- Nem igaz. - húztam el a lábamat a közeléből, majd karjaimat összefontam a melleim alatt.

Reakcióm miatt egy hatalmas vigyor kúszott az arcára.

- Ne nézz rám így! - mondtam neki, de egy percre sem néztem rá, pedig ő csak engem nézett.

- Mégis miért? - kuncogott fel.

- Mert idegesítő. - jelentettem ki.

- A legtöbb nő elolvadna, ha azt csinálnám velük, mint amit most veled.

- De én eltérek a többségtől. - válaszoltam.

- Tudom. - mondta ki ezt a szót teljesen komolyan.

Szinte már túl komolyan, ezért kérdőn pillantottam rá. Válaszként csak megemelte a csuklómat és megvizsgálta a tetkót, ami már kevésbé volt gyulladt és vörös. A Biebertől kapott krém tényleg hatott, pedig csak egy napja használom. Csak nézte a vigyorgó Joker tetoválást a csukómon, és valamin nagyon gondolkozott.

Engem viszont egyre jobban érdekelt, hogy miért is tette ezt velem. Miért kellett engem elkábítani, hogy ez az otromba tetkó felkerüljön a karomra? Miért pont rám kellett ezt varrni? Pont rám, mikor még csak nem is ismerjük egymást. Annyi kérdésem lenne hozzá, de ijesztő természete miatt nem merem feltenni őket. Úgyis én járnék vele rosszul.

Végül vettem egy mély levegőt.

- Miért tetted ezt velem? - néztem bele a barna szempárjába.

Agya megállás nélkül kattogott, mintha nem akarná elmondani az igazat, és valami jó hazugságon járna az esze. Még mindig gondolkozott, de már kezdett idegesíteni ez a "hatás szünet". Száját néhány perc múlva szóra nyitotta.

- Meghoztam az italokat! - kiáltott ránk Kayn.

Cseszd meg! Egy milliméterre voltam a választól, erre idejön Kayn és mindent elront. Ez annyira nem ér.

Justin megkönnyebbülten fújta ki a bent tartott levegőt, majd elvette Kayn kezéből a sört. Utána pedig én is megkaptam az almás Sommersby-t.

Nem sokat beszélgettünk. Mármint Kayn és Jusin megállás nélkül csevegtek, de én nem tudtam beleszólni a témába. Kedvem sem volt valami sok. Hiányzik a pihe-puha ágyam melege, ráadásul holnap iskola és még csak el sem pakoltam holnapra, de még csak nem is tanultam.

Jelen pillanatban meg tudnám ölni Mattet. Már az kiakasztott, hogy el kellett ide jönnöm, de itt még egyedül is hagy. Hihetetlen. Mindig is ezt csinálta velem, de ebben az esetben még rosszabbul esett. Garantálom, hogy ezt kamatostul fogja visszakapni.

Régebben mindig szívattuk egymást. Hol ő, hol én találtam ki valamilyen idióta poént, de a végén mindketten csak nevettünk. Rengeteg időt fordítottunk egy-egy csapda feltalálására és kivitelezésére is. Persze, apa is segített nekünk. Mondjuk leginkább engem támogatott, mivel én voltam a gyengébbik. Emlékszem, egyszer kitaláltam egy kamu nyári tábort, ahová Mattet akartam elküldeni. Csak 13 éves voltam, de zavart, hogy Matt mindent megtehetett, ezért meg akartam bosszulni. Kinyomtattam a jelentkezési lapokat, amiket még Blair szerkesztett. A kamu táborhoz egy kamu cím is kellett, így hát ezt is nekem kellett megoldani. Végül, mikor már indult volna Matt a táborba, kiderült, hogy csak egy ostoba kitaláció volt. Apa sikeresen lebuktatott, mikor utánanézett a helyszínnek. És igen, valószínűleg egy tábort nem a washingtoni Fehér Házban rendeznek meg... Így hát rajta kaptak az egészen, de apa egy jó kis viccnek tartotta és együtt nevetett velem.

Ó Istenem, annyira hiányzik...

Időközben a két hancúrozó is megérkezett hozzánk. Matt inge nem volt jól begombolva, mivel egy gombsorral el volt csúszva az egész. Deborah egész jól leplezte az egészet, bár egy fésű segíthetett volna még neki.

Justin vigyorgó arccal vizsgálta a párost.

- Csak megnéztétek, hogy a kocsi rendben van-e, igaz? - kérdezte, mire Kayn felnevetett.

A poén arcomra mosolyt csalt. Matt is röhögött, egyedül Debbie állt ott előttünk vöröslő arccal, mint egy paradicsom. Szegényem biztosan zavarban lehetett. Együtt érző arccal néztem rá, majd megpaskoltam magam mellett a szabad helyet, hogy üljön le, és már jött is.

- Legalább te megértesz. - suttogta a fülembe, én meg biztatóan mosolyogtam rá.

Így, hogy már visszakaptuk őket a társaságba, visszatért a hangulat is. Megint mindenféle idióta témákról beszélgettünk, és jókat nevettünk. Nem akartam kötődni Bieberékhez, de túlságosan is jól éreztem magamat velük. Legalábbis jelenleg.

Később a maradék húst Migos kisütötte, így egy kis után pótló vacsorát is ejtettünk. A sok ételtől elfeküdtem a padon, és hasamat kezdtem simogatni.

- Terhes vagy? - nézett rám Kayn.

- Neeem! - röhögtem fel, és ő is csatlakozott. - Jól laktam.

- Azt elhiszem. - mondta, majd leült a fűbe a tűz mellé.

Pár percnyi hallgatás után fékezést hallottunk a ház előtt. Kíváncsian tápászkodtam fel a padról, hogy kinézzek, de a sötétség miatt nem láttam semmit, csak egy autót, ami a ház elé parkolt le. Mintha egy furgon lenne. Ekkor a járműből néhány ember mászott ki, de csak az alakjukat lehetett kivenni a sötétből.

- Öhm... - bámult előre Migos. - Justin, látogatóink vannak.

- Kik azok? - kérdezte Justin, majd lelépett a teraszról és kinézett a bejáróra. - Bassza meg! - kiáltotta.

- Mi van? - kérdeztem tök egyszerre Debbievel.

Nem válaszoltak semmit. Látszott rajtuk, hogy valamin nagyon gondolkoznak. Mintha veszélyt éreztek volna

- Matt, Deborah! - szólt Justin az említetteknek. - Ki tudjátok hozni a konyhában hagyott ládát?

- Mit? - kérdezett vissza Deborah.

- Inkább gyere! - mondta Matt, majd megragadta Debbie karját és behúzta a házba.

Valami itt nagyon nem stimmel.

- Most pedig lelépünk! - jelentette ki Justin.

Mi?! Teljesen összezavarodtam. Vázoljuk fel részletesen: jött pár idegen ember, akiket Bieber és csapata biztosan ismer, és el akarnak menekülni előlük, úgy hogy Mattet és Deboraht itt hagyják csalinak. De akkor mi lesz velem?

- Te velünk jössz! - szólalt fel Justin, mintha a fejembe látott volna.

- Nem fogom itt hagyni őket! - makacsoltam meg magamat.

- Cross ne kelljen kétszer szólnom! - fordult felém fenyegetően.

- Egy, a nevem Miriam, nem pedig Cross. Kettő, te nekem nem parancsolhatsz. - mondtam el a véleményemet.

Justin hitetlenül felnevetett, majd határozottan indult meg felém. Megrémültem magabiztosságától, ezért hátrálni kezdtem. Mire futásnak eredhettem volna már lefogott. Mint egy zsákot, úgy dobott a vállára és vitt Kayn és Migos felé, akik már kimásztak a kerítés hátsó részén. Hiába rúgkapáltam és nyöszörögtem, nem engedett el. A kerítéshez érve átadott Migosnak, aki ugyan letett a földre, de csuklómat erőteljesen fogta. Bieber egy pillanat alatt átvetette magát a kerítésen, majd egy percre hátrapillantott.

Még én is tisztán láttam azt a három férfit, akik akarnak valamit Justintól. Nem hittem a szememnek, mikor az egyik kezében kattant egy fegyver. Kezét vízszintesen tartotta, majd lőtt.

Lehunytam a szememet és vártam, hogy vagy én, vagy valaki körülöttem összeesik a golyó találata miatt. De nem így történt. Míg Migos és Kayn a földre hasaltak, addig én lefagyva néztem a közeledő lövedéket, mintha lassított filmet néznék. Egy szempillantás alatt lökött le a földre Justin, így elérve a talajt, ahol ő már rajtam feküdt.

Nehezen tudtam felfogni az előbb történteket. Egyszerűen képtelen voltam ép ésszel gondolkozni. Egyetlen egy kérdés fúrta csak az oldalamat:

Mégis mi a francba keveredtek Bieberék?!

Még mindig sokkoltan feküdtem a földön, ezért Kayn rángatott fel onnan, de bár csak ne tette volna. Olyat kellett látnom, amit szerintem egy életre megjegyzek. Justin szemrebbenés nélkül lőtte le az egyik férfit, aki felüvöltve esett össze. Ajkaim az egyre növekvő pulzusom miatt elváltak. Justin zsebre vágta a fegyvert, majd megfordult, és találkozott rémült arcommal.

Nem tudtam mit tehetnék. Kezeim remegtek a félelemtől és szívverésem gyorsult. Ha nem csinálok semmit itt fogok összeesni. Sosem féltem még az életben ennyire. Ez már beteges.

- Miriam... - indult el felém Justin, de én hátráltam.

Nem tehettem mást: 180 fokos fordulatot vettem és elfutottam onnan.

- Tartsátok fent ezeket, én elkapom! - hallottam meg Bieber hangját, amihez később a futó lépteinek visszhangzása is társult.

Egyszerűen nem érdekelt semmi. Úgy futottam, mintha az életem forogna kockán, de várjunk csak... Hiszen az életem a tét! Sebesen szedtem az apró lábaimat. Most áldom a testnevelés tanáromat, amiért annyit futtatott minket, hogy egész fitt vagyok. Azt se néztem, hogy merre megyek. A sötét utcán úgysem lehetett látni mindent, csak ha éppen egy lámpa alatt haladtam el. Még hátranézni sem mertem, hátha beér.

De mégis miért akarnak magukkal vinni? Miért én kellek? Ennek köze lehet a tetkóhoz?

Oldalam hirtelen szúrni kezdett, ezért akaratlanul is megálltam. A fájó testrészemet fogva battyogtam be egy ház mögé, hátha nem látott meg.

- Bassza meg! - sziszegtem.

Hiába vettem mély levegőt, attól még jobban fájt. Beszúrt a tüdőm.

Gyermek koromban asztmás voltam, amit még anyától örököltem. Nem volt olyan vészes, de ha a tünetei erősebben léptek fel, az már kellemetlen volt. Az orvos szerint már kinőttem, de ezek szerint egy része örökre bennem maradt.

Gondolatmenetemből egy reccsenő faág keltett fel. Meg fog találni.

Az oldalam viszont rettentően fájt, ezért talán még gyalog sem tudtam volna elmenekülni előle. Lehunytam a szememet és nagyot nyeltem, mikor hallottam az egyre közeledő lépteit.

Innen nincs kiút Miriam. Meg fogsz halni.

A léptek pár másodpercre elhallgattak, így csak a gyors lélegzetvételét hallottam. Biztosan kifárasztottam a kergetőzéssel.

Nem bírtam tovább: szememből kibuggyant az első könnycsepp, ami szépen lassan gördült le az arcomon.

Justin megragadta a karomat és húzni kezdett. Belőlem egy hatalmas sóhaj szakadt fel, mikor már nem éreztem a szúrást az oldalamban. Nem engedhetem, hogy elvigyen, hisz ő egy gyilkos. Ki tudja, hogy mit tervez velem. Ezek után biztosan nem puszipajtás akar velem lenni, ez kizárt. Addig szorította a csuklómat, amíg a kézfejemben elzárta a vér áramlását, így kezem jéghideggé vált.

Itt az idő, most vagy soha.

Nagy levegőt vettem és a lehető legnagyobb erőmmel téptem ki a kezemet a szorításából. Mire feleszmélhetett volna, hogy ismét elszabadultam, már futásnak eredtem. Megint.

A fogócskánk a sötét éjszakában nem tartott sokáig, ugyanis hamar beért. Egy egyszerű mozdulattal rántott magához, majd az egyik karját a derekamra fonta és szorosan tartott. Másik kezével egy alkohollal átáztatott rongyot fogott az orromhoz és a számhoz. Egy percig bírtam levegő nélkül, majd hatalmasat szippantottam, pedig tudtam, hogy nem kellett volna.

- Sajnálom. - súgta a fülembe, de mondata már visszhangzott az elmémben.

Megint elvesztettem az eszméletemet.

Sziasztok!

Egy nagyobb csúszással hoztam meg Nektek a 4. részt. Elnézést kérek a késésért, de rengeteg dolgom volt a héten, mivel a nyelvvizsgámra kell készülnöm és még ihletem se volt. Kétszer kellett átírnom a részt, hogy az általam kitalált befejezés kerüljön a végére. Azt még leírnám, hogy ettől a résztől kezdve indul be minden.

A kérdésem a következő:

Szerintetek mi lesz a vége a történetnek, és mennyire sablonos a sztori?