I. Évad - 8.Fejezet

Féloldalas mosoly jelent meg az arcomon az ötletem miatt. Letettem a szórólapot az egyik váza mellé, majd sebes léptekkel rohantam fel az emeletre. Az ajtóm előtt már elindult a kezem a kilincs felé, de megtorpantam. Elvégre ha kimozdulok, ráadásul egy sztriptízbárba megyek, nem mehetek egy sima sortban és pólóban. Nem arra gondolok, hogy valami szuper szűk miniruhát kellene felvennem, de azért mégis illene kicsípnem magam. Tanácstalanul álldogáltam a folyosón. Justin teljesen átlagos ruhákat adott nekem, amiknek a fele még csak nem is jó rám, mert szinte két mérettel nagyobbak nálam. Tekintetem Donna szobájának az ajtajára tévedt. Bingó.

Elindultam hát az említett szoba felé, majd teljesen nyugodtan léptem be. Donnának aztán van ízlése: A zöld és narancssárga színű falak mellé passzoló berendezési tárgyakkal volt kiegészítve a helység. Habozás nélkül nyitottam ki a szekrényét és kezdtem válogatni a a jobbnál jobb ruhák közül. Ez nagy. Ez nem tetszik. Ennek otromba színe van. - szanáltam a ruhákat. Több percnyi kutatás után még mindig nem találtam semmit. Nagyot sóhajtva hajtogattam össze az utolsó felsőt, majd visszahelyeztem a szekrénybe. Miután mindent rendesen elpakoltam, rápillantottam a sarokban álló kartondobozra. Az meg mi lehet?

Kíváncsian nyitottam ki, és meglepődve olvastam el a doboz tartalmának tetejére helyezett papír feliratát: KINŐTT RUHÁK. Félredobtam a lapot és belemarkoltam a ruhakupacba. Ezt nem hiszem el. Szerencsémre még csak nem is kellett annyit keresgélnem, mivel rengeteg jó darabot rejtett a doboz. Végül egy olyan fehér haspólót vettem fel, mely ujjatlan és magas nyakú volt, viszont hátamat aligha fedte a kivágása miatt. Hozzá egy magas derekú farmer sortot vettem fel, de arra nem számítottam, hogy a fenekem egy része ki is villan belőle. Mondjuk az alakommal semmi gond nincs, ezért egészen jól nézek ki. Mivel éjszaka nincs valami meleg, felkaptam egy hosszított kardigánt is és már szaladtam is le a nappaliba.

Tulajdonképpen megloptam Donnát, és ebben a tudatban lenni rossz érzés volt. Viszont szerintem ő is kölcsönadott volna pár darabot, szóval nincs gond. Remélem.

Felvettem a szórólapot a váza mellől, majd kiléptem a házból. Már két napja nem voltam a friss levegőn. Az egyik, ami feltűnt, az volt, hogy a szokásosnál is melegebb volt éjszaka, elvégre jön a nyár. A másik az, hogy nem is egy csúnya környéken vagyok, sőt, meglehetősen szép helyre lettem elrabolva. Hm.

Azonban hátrányom volt Justinékkal szemben, mivel ők már ott vannak a Beach Present épületében, én meg még csak annyit sem tudok, hogy jelenleg hol vagyok. Végül a forgalmasabb utca felé sétáltam, hátha találok valamilyen ismertető jelet. Csak sétáltam és sétáltam, amíg ki nem értem arra az útra, ami pontosan a tengerpart mellett húzódott. Elképesztő látványt nyújtott, ahogyan a hold a vízen tükröződött. Wow.

Bambulásomból egy közeledő autó hangja ébresztett fel: egy taxi! Karomat kinyújtottam és integettem a sofőrjének, hogy álljon meg. Egy méterrel előttem fékezett le, majd lehúzta a kocsi ablakát.

- Merre lesz a fuvar? - kezdte köszönés nélkül.

- A Beach Presenthez. - válaszoltam, mire szemei kitágultak és meglepődve figyelt, majd hatalmas vigyor terült el az arcán.

- Aranyom... - kicsinyített le engem ezzel a jelzővel. - Ott van a sarkon egy köpésre!

- Oh! - pillantottam el a sarok felé, ahol tényleg ott villogott egy tábla a bár nevével. - Értem. - válaszoltam.

A középkorú sofőr egy utolsó pillantást vetett felém, pontosabban megbámulta a combjaimat, majd felhúzta az ablakot és gázt adva a járműnek elhajtott. Egyetlen egy szó jutott eszembe a viselkedésével kapcsolatban: bunkó.

Mély levegőt vettem és folytattam utamat a szórakozóhely felé. Pechemre az épület bejárata előtt rengetegen voltak, ezért minimum egy órába telt volna, míg bejutok. Kíváncsian pillantottam az sztriptízbár sötétebbik oldalához, ahol volt egy ajtó. Akkor használom a hátsó ajtót.

Miután kinyitottam az ajtót, ami egyébként nagyon hangosan nyikorgott, céltudatosan lépkedtem végig a folyosón a zene irányába. Az engem irritáló ritmus egyre hangosabbá vált, ezért tudtam, hogy megérkeztem. Egy függöny mögül léptem ki és mértem végig a helyet. Egy egészen hosszú pultnál három lány szolgálta ki a szomjazó férfiakat, míg a középen álló kifutónak tűnő színpadon öt lány táncikált alul öltözötten. A táncosokat különböző színű reflektorok fényei világították meg, így szúrtam ki közülük egy ismerős arcot.

A színpadon Donna táncolt egy vörös bőrruhában, ami minden porcikáját kiemelte, a szó szoros értelmében. Minden férfi érte csorgatta a nyálát és dobálták fel a színpadra a dollárokat.

Tekintetemmel Justinék bandáját kerestem, akiket néhány perces keresgélés után megleltem a kifutó másik oldalán. A sarokban ültek egy asztalnál és élvezték, ahogyan több nő is az orruk alá dörgöli a seggüket. Na ez már gusztustalan. Mivel nem volt más lehetőségem, megindultam feléjük. Több részeg férfi között kellett átverekednem magam, amíg meg nem éreztem, hogy az egyik hozzám dörgölőzik.

- Hagyjon békén, kérem! - kiáltottam túl a zenét, mire több szempár is rám szegeződött.

Több férfi keze vándorolt végig rajtam és rángattak mindenfelé. Vagy a kezemet húzkodták, vagy a derekamnál fogva közelítettek felém.

- Elég! - kiabáltam a tömeg közepén.

Viszont egyáltalán nem törődtek velem, csak a testemet akarták. Itt-ott markolgatták a domborulataimat én pedig tehetetlenül nyögdécseltem a fájdalomtól, mert egyáltalán nem finoman értek hozzám. Szemeimmel ismerősöket kerestem, de mindig elém állt valaki. Végül a részeg, szexmániás emberek teljesen körbevettek, így még csak annyit sem láttam, amit eddig. Egy rongybaba voltam, akit kedvükre fogdoshattak és rángathattak.

Az egyik karomat valaki a megszokottnál is szorosabban fogta, majd húzott ki a tömegből. Megkönnyebbülve néztem fel Justinra.

- Hú de jó nő! - mondta Bieber, majd hozzám simult és a nyakamhoz bújt. - Bízz bennem. - mondta halkan.

Szóval csak színészkedik.

Alig észrevehetően bólintottam és hagytam, hogy a közelemben maradjon.

- Héé, mi előbb találtuk! - szólalt fel az egyik férfi, a többiek pedig helyeslően bólogattak.

Justin egy egyszerű mozdulattal felemelte azt a karomat, amelyiken a tetkó volt, a fogdosó társaság pedig elképedve bámulta a vigyorgó Jokert a csuklómon. Mintha megrémültek volna, hátrálni kezdtek, Justin pedig letette a kezemet és a bejárat felé húzott. Értetlenül álltam előtte, mikor már az épület előtt álltunk és rám nézett.

Ez mi volt? Megijedtek a tetoválástól? Mégis mi a szarba keveredtem?

Justin elfordult tőlem és a kocsijához sietett. Nem értettem, hogy miért van itt az autó, mikor ilyen közel van a bár hozzájuk.

- Most meg hová mész? - kiáltottam utána, mert úgy tűnt, hogy engem nem akart megvárni.

- Az idegeidre. - válaszolta bunkón.

Ott már voltál. - jutott eszembe rögtön ez a gondolat.

- Mit álldogálsz már? Szállj be! - szólalt meg egy idő után.

- Nem azért hagytam el a házat, hogy egy óra múlva vissza is menjek! - vágtam vissza.

Justin idegesen megmarkolta a kormányt, majd fújtatott. Nem tudtam, hogy mi járhatott a fejében, bár biztosan ki akar nyírni a viselkedésem miatt.

- Ne kelljen kétszer szólnom, Cross. - felelte egészen nyugodtan, ami túlságosan is rémisztő volt.

Cross. Annyira utálom mikor így hív. Mintha valami kis értéktelen ember lennék az életében. Tény, hogy nem ápolunk jó kapcsolatot, de akkor is elvárom, hogy valaki a normális nevemen szólítson.

- Akkor sem fogok még visszamenni. - válaszoltam.

Nem szólt semmit. Maga elé bámult és valamin rettentően gondolkozott, miközben egy ritmust dobolt az ujjaival a kormányon. Zavart a némasága, mert a szokottnál is ijesztőbbé változott. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy kiszáll az autóból, majd annak ajtaját erősen becsapja. Tátott szájjal néztem végig, ahogyan egy üveg sörrel a kezében - hogy került a kezébe a sör? - felém lépked. Reflexből kezdtem el hátrálni, de ő még mindig magabiztosan sétált felém. Nem tudtam sokáig hátrálni, mert egy idő után a hátam a hideg, téglás fallal találkozott. Megállt előttem, majd szemeit szépen lassan végigvezette a testemen, a bokámtól kezdve egészen a mellkasomig.

Egy percre lehunytam a szememet és végiggondoltam mindent. Az találkozásunkat a karaoke bárban, amikor elkábított és felvarratta rám a tetkót. A reggelt, amikor a fürdőben ébredtem, majd Mattnek hála felfedeztem a csuklómon vigyorgó Jokert. Az éjszakát, amikor Justinnal ismét találkoztam, majd aznap az álmomban is megjelent. "Sokan akarnak neked ártani, Miriam. De a Jokernek nagyobb szüksége van rád." - ugrottak be a szavai, amiket pár nappal később a valóságban is elmondott. És a grillparti, ahol megtörtént minden. Elvittek Mattől és Deborahtól, pedig nekem csak ők voltak.

Minden lejátszódott bennem, és eszembe is jutott egy kérdés.

- Mit akarsz tőlem? - suttogtam, miközben lefelé néztem.

- Sok mindent. - sóhajtott, majd láthatóan a nyelvével a fogsorát kezdte piszkálni.

Belekortyolt a sörébe, az én ajkaim pedig elváltak egymástól. Egy ember nem lehet ennyire rejtélyes!

Justin a kezét az arcomra helyezte és hüvelykujjával arrébb söpört egy kiszökött tincset. Szemeim lehunyódtak gyengéd érintése miatt, és akaratlanul sóhajtottam fel. A több napos szívózás után jól estek ezek a gesztusok. Bár ki tudja, hogy mikor tér vissza a megszokott Justin.

Kezével közelebb invitálta a fejemet az arcához és már csak pár centi választott el minket. Mentolos lehelete már az ajkaimat simogatta.

Állj meg Miriam!!! - kiabált vészjóslóan a belsőm. - Egyszer már átvert. 

Összezavarodtam. Egy részem igen is vágyott a törődésre, a másik viszont messziről elutasította Justin kedvességét. Mi történik velem?

- Lám,lám. - jött egy mély, ismerős férfi hang a sötétségből. - Kit látnak szemeim.

- Picsába. - suttogta Justin az ajkaimba, mintha felidegesítette volna az a tény, hogy nem tudott megcsókolni.

Tekintetét leemelte rólam és el is távolodott tőlem.

- Ráadásul Miriammel vagy, csodás! - csapta össze tenyerét a pasas, majd kisétált a sötétből és megpillantottam teljes alakját.

Ezt nem hiszem el. Bill bácsi gömbölyded testét egy elég drágának tűnő öltöny fedte, míg kezében egy szivar volt. Hatalmasat szívott az említett élvezeti eszközből, majd kifújta a füstöt.

- Hihetetlen, hogy van pofád követni. - sziszegte ki Justin a szavakat a fogai közül.

- Most úgy csinálsz, mintha nem tudtad volna, hogy követlek. - kacagott jót Bill. - Azért mert pár emberemet elintézted még nem győztél. Mind tudjuk, hogy mi a díj. Vagy inkább ki a díj.

Justin az utolsó mondatnál rám pillantott. Szemében düht és aggódást véltem felfedezni.

Ezzel a pillantásával olyan érzés kerített hatalmába, mintha Bill mindvégig rám célzott volna, mintha én lennék a díj. Nagyot nyeltem a gondolatra.

- Mit akarsz? - kérdezte Justin fenyegetően.

- Szerintem tudod azt jól. - nézett rám egy vigyor kíséretében Bill.

- Sosem fogod megkaparintani. - húzta fel magát teljesen Bieber.

- Pedig, mint tudjuk a testén kívül mással is tud szolgáltatni.

Megdermedtem a szavai miatt. Bill bácsi tényleg arra utalt, hogy azok után, amiket gyermekkoromban átéltem vele, képes lenne szexuálisan közeledni felém? Nem, nem. Ez lehetetlen. Bill volt az, aki mindig színt vitt az életembe a szüleim mellett. Nagybátyámként tekintettem rá és most simán kijelenti, hogy ágyba vinne. Ez képtelenség.

Justin kezei ökölbe szorultak, míg teljes karja megfeszült így dagadó ereit tökéletesen ki lehetett venni. Istenem, csak ne kelljen vért látnom!

- Na mi van Bieber? Elvitte a cica a nyelvedet? - táncolt továbbra is Bill Justin idegein. - Miért nem mondod el szegény lánynak, hogy mi folyik itt?

- Justin, kérlek! - szólaltam fel.

Nem bírtam tovább szótlanul nézni ezt az egészet, ráadásul Bill szavai elég löketet keltettek fel bennem. Ezek szerint Bill is tud mindent.

- Gyerünk Justin! - folytatta megjátszva. - Mondd már el annak az ártatlan lánynak, hogy miért bánsz így vele. - vigyorgott ördögien.

Justin nem szólalt meg. A földet bámulta, míg kezei már remegtek a visszatartott dühtől. Feje egyre vörösebb lett, pedig egyenletesen vette a levegőt.

Aggasztott az állapota. Igen, aggódtam Justinért, nem akartam, hogy bármiféle bántódása legyen. Zavartan léptem elé, majd arcát a kezeim közé fogtam.

- Justin kérlek. - mondtam halkan. - Csinálj valamit! - váltottam át suttogásba.

Tekintetét végre felszedte a földről és a szemembe nézett. Megnyalta az ajkát, majd kezeimet levette az arcáról. Csuklómat megszorította, majd egy szempillantás alatt megfordított és magához húzott, így a hátammal tökéletesen éreztem azt, ahogyan veszi a levegőt.

Zsebéből elővett egy pisztolyt és Billre szegezte.

- Hagyj minket békén! - mondta.

Bill felnevetett, Justin pedig velem együtt kezdett el hátrálni, miközben a jól ismert revolvert egy percre sem vette le Billről.

Rémülten figyeltem a helyzetet. Csalódtam Billben, de nem akartam, hogy meghaljon. Főleg úgy, hogy Justin lője le.

Végül addig lépkedtünk hátra, amíg kellő távolságot nem tartottunk Billtől. Egy perc alatt eresztett el Justin, majd együtt futottunk az autóhoz, miközben a háttérben Bill ördögi kacaja visszhangzott.

Beszállás után egyből elindultunk, de nem a már megszokott ház felé.

- Hová megyünk? - kérdeztem.

- Egy barátomhoz. - válaszolta, majd lekanyarodott az egyik kereszteződésnél.

Elfáradtam. Alig csináltam valamit, de úgy éreztem magamat, mintha kiszívták volna az összes energiámat. Lelkileg hulla voltam, és szerintem Justin is. Egyszerűen nem tudtam felfogni az előbb történteket. Bill mindvégig keresztbe tett volna nekem? De miért? Mégis mit akart kiszedni Justinból? Mit kellene tudnom? És miért én vagyok a díj? Egyáltalán ebben a helyzetben mit jelent a díj szó?

Megint csak kérdéseket kaptam, de választ egyet se. Lassan bele fogok fulladni a kérdésekbe, és ebbe az egészbe, amibe belekeveredtem. Szinte előre látom, hogy ebben a tudatlanságban fogok egyszer meghalni.

Sziasztok!

A megszokottnál korábban hoztam részt, mivel az előző fejezethez rengeteg komment érkezett, és a megtekintések száma is 1000-rel (!!!) nőtt. Elképesztően boldoggá tettetek ezzel, és remélem, hogy ez a rész is eléri azt szép kerek számot, ami a 7. Fejezethez érkező kommenteket jelöli.

További szép napot!