I. Évad - 5.Fejezet

Az ablakon besütő nap sugarai egyenesen a szemembe világítottak, ezért a retinám biztosan kiégett. Felültem a számomra idegen ágyban, majd körbenéztem. Nem volt túl extra a szoba. Sima, unalmas fehér falak, egy szekrény, egy asztal, és az ágyam, amiben feküdtem, mellette pedig egy éjjeliszekrény. A padló parkettával volt lerakva, de középre igazán el kellett volna egy szőnyeg. Zavarta a szememet ez a tátongó, üres lyuk. És ekkor csapott belém a felismerés.

El vagyok rabolva.

Kimásztam az ágyból, majd maximalistaként neki is álltam rendbe rakni a még mindig meleg fekhelyemet.

- Khm... - jött mögülem egy rekedtes hang.

Nagy szemekkel néztem az ajtón épphogy csak behajoló Justint, akinek feltűnt, hogy észrevettem őt, ezért abbahagyta a fenekem bámulását.

- Hoztam pár cuccot, hogy tiszta ruhában legyél. Ezek itt Donna ruhái, Migos unokahúgáé. - lépett be ezúttal a szobába és a kezében szorongatott ruhákat lerakta az asztalra.

Képtelen lettem volna beszélni hozzá. Egy szó sem fért ki a számból a tegnapi után. Még mindig kiráz a hideg, ha eszembe jut minden.

- Most Migos házában vagyunk a város másik felében, közel a tengerparthoz és a belvároshoz. - folytatta. - Mivel sokáig leszel itt, gondoltam összebarátkozhatnál Donnával.

- Ne tegyél úgy, mintha törődnél velem. - szólaltam meg monoton hangon.

- Pedig még egy ideig a nyakamon leszel. - túrt a hajába, majd zavarában felnevetett.

- Nem kértelek, hogy hozz el. - mondtam. - Erőszakkal. - tettem hozzá.

- Hidd el jobb lesz neked itt. - válaszolta, majd lépkedni kezdett felém. - Itt biztonságban vagy.

- Egy gyilkos társaság markában lennék biztonságban? - vigyorogtam gúnyosan és megráztam a fejemet. - Ti mind betegek vagytok. - szűrtem ki a szavakat a fogaim közül, miközben közelebb hajoltam Bieberhez, hogy nyomatékosítsam magabiztosságom.

- Sokan akarnak neked ártani Miriam. - szüntette meg a köztünk lévő fél méteres távolságot. - De nekem nagyobb szükségem van rád. - tűrte el az egyik elszabadult tincsemet a fülem mögé.

Szemei végigkísérték a kezét, amint eltűrte a hajamat, majd rátért a szememre.

Mondata túlságosan is ismerős volt... Az álmom! Az álmomban, mikor éjszaka a kosárlabdapálya felé sétálgattam Justin pontosan ugyanezt mondta. Na jó, ez már furcsa.

- Elegem van abból, hogy semmit sem mondasz el, csak megcsinálod. - bámultam barna íriszeit. - Mintha csak egy rongybaba lennék, amit kedvedre rángathatsz.

- Egy értékes rongybaba, amit csak én rángathatok. - változtatta meg az előbb kimondott szavaimat.

Bal kezét felcsúsztatta az arcomra, majd hüvelykujját végighúzta a szemem alatt.

- Nem vagyok senkinek sem a tulajdona. - toltam el magamtól.

Kikerültem Biebert, aki minden egyes mozdulatomat figyelemmel kísérte, majd felkaptam az asztalra letett ruhákat és válogatni kezdtem. Végül csak egy sima, fehér atlétát és egy farmer sortot emeltem ki a kisebb kupacból, na meg egy tiszta fehérneműt.

- A fürdőt merre találom? - néztem Justinra, aki teljesen el volt varázsolva.

Tisztában voltam vele, hogy azt nézte, hogy melyik fehérneműt választottam. Sejtésem teljesen igaznak bizonyult, mivel a kezemben lógó pink tangát és a hozzá tartozó push up melltartót bámulta megállás nélkül.

Egy évvel ezelőtt még elítéltem azokat a lányokat, akik tangát és push up-ot hordtak, aztán felpróbáltam őket és be kellett látnom, hogy ezek a legkényelmesebbek. Azóta csak ezeket hordom. Kivéve alváskor. Lefekvéskor mindig egy bő póló és francia bugyi van rajtam.

- Kilépsz a folyosóra és rögtön jobbra. - válaszolta. - Ha bármi kérdésed, vagy kérésed lenne az én szobám ott van. - mutatott a szemben lévő ajtóra.

- Kösz. - kerültem ki, majd elhagytam az ideiglenes szobámat és bementem a fürdőbe.

Mielőtt neki álltam volna vetkőzni bezártam az ajtót. Ki tudja, hány férfivel vagyok egy házban. Jobb biztosra menni. Hajamat felkontyoltam, hogy ne legyen túlságosan vizes, majd megengedtem a vizet a zuhanyzóban és be is álltam a forró vízsugár alá. Szerencsémre találtam egy női tusfürdőt - gondolom Donna tulajdona - amivel bekentem magamat, majd lemostam a habot.

Leírhatatlanul zavart, hogy Justin ennyire félvállról veszi, hogy elrabolt és megölt egy embert. Biztosan jártas ebben, de egy bocsánatkérést igazán kihozhatna magából, ha már ezt teszi velem. Viszont azt is tudtam, hogy innen nincs kiút. Ebből sosem fogok tudni kiszabadulni, mert Bieber a nyomomban lesz. Igazából még azt sem tudom, hogy mibe rángatott bele, de nem is érdekel addig, amíg nem az életemmel játszik. Elszökni meg végképp nem tudok. Bele kell törődnöm.

Mikor kiléptem a zuhanykabinból rögtön szárazra töröltem magam. Belebújtam a ruhákba, majd a hajamat is kiengedtem és át is szántottam a néhol vizes tincseimet egy fésűvel. A hajgumit pedig visszacsúsztattam a csuklómra.

Miután végeztem kiléptem a fürdőből a szennyesemmel együtt, és visszamentem a szobámba. Olyan otromba ez a hely. - gondoltam magamban, majd a tegnapi ruháimat ledobtam az egyik szabad sarokba. Undorító ez az üresség. - tettem csípőre a kezeimet és felmértem a szobát. Az elképzeléseim alapján jó kis helyet tudnék kihozni belőle, de nincs hozzá alapanyagom. Talán Bieber tudna szolgáltatni valamivel, ha már annyira "törődik" velem.

Hasam korgása visszhangot vert a falakról. Az említett testrészemre emeltem a tenyerem, és éreztem ahogyan morog a gyomrom. Ennem kell.

Tanácstalanul léptem ki a folyosóra, ahol megvizsgáltam a terepet. Mikor észrevettem a lépcsőt, az is leesett, hogy az emeleten vagyok. Halkan osontam oda a lépcsőhöz és a biztonság érdeke miatt lenéztem a földszintre. Tökéletes kilátásom volt a nappalira és a konyha bejáratára. Csak egy nagyobb boltív választotta el a két helységet. Apropó nappali.

Justint, Migost és Kaynt felismertem, de velük ült még egy sötét bőrű, nálam talán egy-két évvel idősebb lány, és egy középkorú férfi. A lány biztosan Donna, de a férfi egyáltalán nem volt ismerős.

Nagy levegőt vettem és lesétáltam a lépcsőn. Lépegetésem közben az összes figyelem rám irányult.

- Jó reggelt! - előzött meg Kayn a köszönéssel, aminek nagyon örültem.

Zavaromban nem tudtam volna mit köszönni az előttem ülőknek, körülbelül csak egy halk 'Helló!' jött volna ki a számból, de szerintem ez egy kicsit béna lett volna. Légy magabiztosabb Miriam! - támogatott a belsőm.

- Jó reggelt! - utánoztam, mert még mindig nem voltam túl biztos abban, hogy mit mondjak, ezért inkább utánoztam Kaynt.

A számomra idegen férfi tetőtől talpig végigmért, de a szokásos "kipirul az arcom és zavarba jövök" helyett nyugtalanító érzésem támadt. Egy farmert viselt egy lazább pólóval, aminek nagy részét egy fekete zakó takarta. Arcvonalai élesek voltak, így szögletes álla még ijesztőbbé tette. Tátott szájjal néztem, ahogy méreget, majd a szemembe nézett és elmosolyodott.

- Szóval ő lenne a híres Miriam Cross? - kérdezte még mindig engem bámulva. - A hallottak alapján tiszta apád vagy. Makacs és öntudatos. Érdekes... - siklott le tekintete az atléta által nyújtott mélyebb dekoltázsomra.

- Paul! - szólalt fel Justin egy kissé fenyegetően.

Meglepett, hogy Bieber megszólalt az érdekemben - vagyis hát remélem azért tette - és még inkább letablózott, hogy ez a Paul ismerte apámat, és még össze is hasonlított vele. Mindig is mondták, hogy ugyanolyan engedetlen és meggondolatlan vagyok, mint ő, de nem néztem volna ki egy idegen férfitől, hogy ő is megteszi. Végül is apám rendőr volt, és ha Paul is egy rossz ember, akkor már érthető, hogy honnan ismerték egymást. De ez így még nem teljesen világos.

- Csak megéheztem, szóval van itt valami ehető? - tereltem el a lehető leggyorsabban a témát.

- Erre gyere! - kelt fel a kanapéról a lány, majd követni kezdtem és a konyhába jutottunk.

A gázon egy serpenyőben még maradt pár falatnyi rántotta, amit én tökéletes adagnak láttam. A csaj elővett egy tányért, majd az ételt ráborította és adott mellé egy villát is.

- Köszi. - foglaltam helyet az ablak melletti asztalnál.

- Semmiség. - mosolygott rám kedvesen. - Amúgy Donna vagyok.

- Gondoltam. - vigyorodtam el, majd bekaptam egy jókora falatot.

Amíg én békésen étkeztem Donna egy, a konyhába bejött kutyát kezdett simogatni. Ha jól láttam egy hatalmas, orosz kék - ennek a színnek nem értem a nevét, mivel nem is kék, hanem szürke - dán dogot dögönyözött. A kutyának elképesztően szép, kék szemei voltak, szinte már világítottak. Az eb méretei tényleg elég nagyok voltak: Donna mellette ült és az állat magasabb volt nála, pedig az is ülő helyzetben volt.

- Ő Lucy. - mutatta be a házi kedvencet.

- Elég szép. - vizsgáltam továbbra is az állatot.

- Dolgunk akadt Paullal, úgyhogy elmentünk, ne keressetek egy darabig. - szólt be a konyhába Justin, majd el is tűnt.

- Dolguk akadt? - használtam az Ő szavait.

- Tegnap láttad mit csinálnak. Nem szeretném részletezni. - kelt fel a földről Donna, majd leporolta magát.

A tegnap este az, amit sosem fogok elfelejteni. Az, hogy majdnem lelőttek, ráadásul Justin még meg is ölt egy embert, felfoghatatlan számomra. Szóval megint valami ilyesmit intéznek el? Szuper...

Végül is, amíg nincsenek itt, addig át tudnám alakítani a szobámat.

Justin szemszöge

Már tíz perce ültünk Paullal a kocsiban, és a városszéli raktár épületébe mentünk egy fontosabb tárgyalásra. Magát a tárgyalás témáját senki sem tudta megnevezni, mert csak egy felhívást kaptunk, hogy fontos lenne a részvétel. Egy ilyet pedig kihagyni tilos.

Hangforrásként csak a rádió szolgáltatott, enélkül néma csend lett volna az autóban. A rádióban bekapcsolt zene ritmusát Paul dobolta az ujjaival a kormányon, közben az utat kémlelte.

A zsebemben pedig az egyik telefon el kezdett rezegni, ezért elő is vettem az arany Iphone-t és kíváncsian oldottam fel egy húzással.

- Ki az? - kérdezte Paul, de nem nézett rám.

- Miriamnek sms-e jött. - válaszoltam, majd beléptem az üzenetekbe.

- Miért van nálad a telója? - faggatott.

- Tegnap elvettem tőle. - adtam választ, majd megjelenítettem a nem rég érkező üzenetet.

Feladó: Blair

Hali csajszi!

Mi van veled? Igazán szólhattál volna, hogy nem jössz suliba... Nemrég keresett téged egy Bill Davis nevű férfi az igazgatónál, aki állítólag ismer téged gyerekkorod óta. Az ofő nem adott ki rólad személyes infókat, de a pasas feltétlen beszélni akar veled. Délután pedig benézek hozzád, mert a lecke nem viszi el magát!:)

Csak két szó jutott eszembe az üzenetet olvasva. Mi van?!  Bill honnan a francból ismeri Miriamet? Hogy a jó Istenbe?

Paul az arcomat látva megszólalt.

- Ki írt neki és mit? - kérdezte vigyorogva. - Elég érdekes pofát vágtál!

- Bill ismeri Miriamet és ma kereste a sulijában. - válaszoltam és tekintetemet leemeltem a képernyőről.

- És mégis hogyan? - tett fel egy újabb kérdést.

- Szerinted tudom? - emeltem fel a hangomat. - Mi vagyok én? A személyi testőre, hogy mindent tudjak róla?

- Nyugodj már meg! - nevetett fel. - De ha Bill ennyire pályázik rá, akkor lassan tényleg elmehetsz a testőrének.

Felkönyököltem az ablakhoz, majd nagyot sóhajtva megtámasztottam a fejemet. Sosem néztem volna ki, hogy így ismerik egymást. Arra gondoltam, hogy Bill a pénz és a drog miatt akarja elkapni, de hogy személyesen is ismerjék egymást... Ez már sok.

- Biztosan nem fogom védeni a picsáját! - ráztam meg a fejemet.

- Akkor miért is hoztad magaddal? - folytatta a kérdezősködést.

Időközben kezem lejjebb csúszott, így pár ujjam a számat súrolta.

- Hogy minél előbb kiszedjem belőle, hogy hol van a vagyon, ami engem illet. - néztem Paulra, aki már régóta engem nézett, így tekintetünk találkozott.

- Akkor már régen elmondhattad volna neki. - kanyarodott le egy kisebb utcába.

- Inkább hagyjuk. - sóhajtottam és ezzel le is zártam a beszélgetést.

Nem akarom, hogy Cross sokáig lógjon a nyakamon, de rögtön se mondhatom el neki. Sőt, ahogy elképzeltem szerintem egyáltalán nem fog semmit sem mondani, hiszen ő egy Cross, és a jó öreg Raymond Cross vére csordogál az ereiben. Nehéz lesz kiszedni belőle, de úgyis sikerülni fog, hiszen én vagyok Justin Bieber, a Joker. És Joker mindent elér, ha fáj másnak, ha nem...

- Fhúú de jó bige! - nézett oldalra Paul, így szemeit levette az útról és az út szélén sétáló nőt kezdte bámulni.

Egyáltalán nem találtam szépnek ezt a túl sminkelt ribancot, ezért inkább az utat figyeltem.

- PAUL!!! - kiáltottam fel, mikor észrevettem a szembe jövő kocsit, majd a kormány után nyúltam.

Miriam szemszöge

Lassan kilenc óra lesz, és Bieberék még mindig nem találtak vissza.

Bekaptam a vacsorára készített szendvicsem utolsó falatját, majd betettem a tányéromat a mosogatóba. Végül kifáradtam a nappaliba, ahol Migos és Kayn nézte a tévét. Csatlakoztam hozzájuk, és lehuppantam a kanapéra.

A rabság érzetem néhány órára eltűnt. Amint Bieber és Paul kiléptek a házból már nem éreztem magamat feszélyezve. Ráadásul a többiek segítségével egy kicsit felpofoztuk a szobámat, így már nagyobb kedvvel megyek be oda is.

A tévében pedig elkezdődött a híradó.

- ... Miami kertvárosában, egy régebbi, alig használt elkerülő úton történt baleset. Egy arra járőröző rendőr vett észre egy szétroncsolt autót, benne egy férfit és egy nőt, akiket fejbe lőttek. A nyomozás szerint két autó ütközött, majd az egyik autó tulajdonosa vagy tulajdonosai végeztek a férfivel és a nővel, és ezután a gyilkosok elhagyták a helyszínt. Mivel ez egy ritkán használt út, egy szemtanú sem volt a környéken, így a további nyomozást értelmetlensége miatt befejezték. - olvasta fel a híradós nő a közelünkben történt esetet, majd pár képet is mutattak. - További híreink...

Mindenki tátott szájjal ült a televízió előtt, csak én nem. Lemaradtam volna valamiről?

- Migos, ugye nem Justinék voltak? - kérdezte Donna.

Migos mielőtt válaszolhatott volna elolvasta a nemrég érkezett üzenetét, majd felnézett a képernyőről.

- Kurvára ők voltak! - válaszolta.

Ezt nem hiszem el. Már kezdtem elhinni, hogy Bieber ritkán öl, erre a tévéből és Migostól kellett megtudnom, hogy megint végzett valakivel. Sőt nem is valakivel, hanem valakikkel. Szép vagy Bieber...

Pff!

Sziasztok!

Először is bejelentem, hogy itt van az 5. rész! Másodszor pedig itt is szeretném megköszönni azt a sok kedves/pozitív kommentet, ami az előző részhez érkezett. Mivel reggel olvastam el őket, teljesen jól indult a napom! Emellett szeretném megköszönni a feliratkozóknak is, hogy növelték a "Jokerfanok" számát. És még egy kis bónusz: a 4. résszel a blog elérte az 1500 feletti nézettséget, ami számomra hatalmas szám!

Nagyon szépen köszönöm!

(Egyébként az új szereplőket már megtekinthetitek a "Szereplők" menüpontnál.)

❤❤❤